4 ezer éves babiloni szövegek mesélnek a holdfogyatkozások okozta katasztrófákról

A holdfogyatkozások nem mentek élményszámba az ókori babiloniak körében, ugyanis ezeket az égi eseményeket a közelgő bajok előjeleként látták.

A Holdat elnyelő árnyékokban rejtőző jelek olvasása ezért náluk kiemelt fontosságú tudománynak számított, aminek eredménye egy szöveg, amelyben dokumentálták a holdfogyatkozások során felfedezhető különféle előjeleket, derül ki az IFLScience beszámolójából.

Ezeket a 4 ezer éves mezopotámiai figyelmeztetéseket a Kr. e. második évezred elején ékírással vetették agyagtáblákra, amelyek egy évszázadon át a British Museumban pihentek, mára azonban sikerült megfejteni őket.

A kutatók az új tanulmányban bemutatják fordításaikat, és leírják, hogyan lehetett egy holdfogyatkozás különféle jellemzőit jövendőmondásra felhasználni.

A holdfogyatkozás időpontját, dátumát, illetve a Föld árnyékának a Holdon való mozgását megfigyelve a királyi tanácsadók megjósolhatták az uralkodót fenyegető súlyos balszerencséket.

Holdfogyatkozásokból jósolták sorsukat Mezopotámiában

Babiloni csillagászati napló a British Museumban. Brigade Piron

Akkád városban a feljegyzéseik alapján úgy gondolták, hogy a reggeli őrség idején bekövetkező holdfogyatkozás a dinasztia végét jelezte.

Ezzel szemben az esti őrség idején bekövetkező fogyatkozás után pestisre kell számítani, míg egy különösen fenyegető részlet szerint, ha a fogyatkozás fordítva történik, semmi sem marad meg, az Özönvíz mindent el fog pusztítani.

Hogy pontosan mit értettek az ókori csillagászok fordított fogyatkozás alatt, azt a kutatóknak még ki kell deríteniük, de szerintük valószínűleg arra utaltak, hogy a Hold valamilyen módon az elvárttól eltérő irányba fordul.

Az ókori uralkodóknak azonban volt “vétójoguk”, így nem voltak kötelesek elfogadni a sorsukat, és különböző védelmező intézkedésekkel elejét vehették a kataklizmának. Egy akkori jós üzenetéből ráadásul még azt is megtudhattuk, hogy egy gyanús holdfogyatkozás után állati szervek vizsgálatával kideríthették, valóban rosszat akarnak-e az isteneik.

A tanulmány szerzői szerint a babiloni asztrológia a jóslás egy tudományos ága volt, amelyről úgy gondolták, hogy az égi események olyan kódolt jelek, amelyeket az istenek helyeztek oda figyelmeztetésként az emberek jövőjével kapcsolatban.

Ennek megfelelően „az asztrológiai megfigyelés az uralkodó védelmét és az isteneket kielégítő viselkedését szolgáló, bonyolult rendszerek sorozata volt.”

A holdfogyatkozás különféle jellemzőit az előjelek tudományos gyüjteményeivel összevetve a királyi tanácsadók képesek voltak megfejteni az égbolt “szándékait”, és segítettek a királynak elkerülni a kedvezőtlen végkimenetelt.

A szerzők az elemzett szövegekről úgy vélik, hogy a mai Irak területén található, ősi babiloni Sippar városából származnak.

„Az első évezredből származó szövegek azt mutatják, hogy ha egy ilyen vizsgálat után a király tanácsadói úgy érezték, hogy a fenyegetés továbbra is fennáll, akkor lépéseket lehetett tenni annak semlegesítésére, azáltal, hogy azonosították a mögötte húzódó gonosz erőket, és apotropaikus rituálékkal ellensúlyozták őket” – magyarázzák a tanulmány szerzői.

A kutatók kiemelik, hogy ezek a vésetek „az eddig felfedezett legrégebbi holdfogyatkozási előjelek gyűjteménye, és így fontos új információkat nyújtanak Mezopotámia népeinek jóslásairól.”

Érdemes elolvasni:

• Egy 700 ezer éves csont igazolta a ‘hobbitoknak’ hívott korai ember létezését
• A prostituáltak által finanszírozott egyiptomi piramisok